Valamikor kollégák voltunk.
Világ végére százan mentünk, ha valamelyik kollégánk bajba került.
Utasra várva beszélgettünk egymással.
Barátok voltunk.
Természetesnek vettük, hogy azé a fuvar, aki legrégebben vár, és viszi, amit a sors dobott.
Nem gondoltuk,hogy jobbak vagyunk a másiknál, ezért nekünk járna a fuvar, noha ő vár régebben.
Ma ez már nem így van.
Olyan munkarend kell, ahol én, én és megint én tudok dolgozni.
A másik - legyőzendő ellenfél.
Kiveszi családom szájából a falatot.
Miért ott dolgozik, ahol én?
Nem is segítek, ha bajban van.
Rohadjon meg, több fuvar jut nekem.
Összefogás a szakmában?
Ugyan kivel fognék össze, az ellenségemmel???