csak egy versszak, Radnóti Miklós Nyolcadik ecloga című verséből

Költő
Gyors nemzetek öldösik egymást,
s mint Ninivé úgy meztelenül le az emberi lélek.
Mit használtak a szózatok és a falánk fene sáskák
zöld felhője mit ért? hisz ember az állatok alja!
Falhoz verdesik itt is, amott is pötty csecsemőket,
fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója
megsűl benne, a gyártelepek fölszállnak a füstben.
Égő néppel az utca rohan, majd búgva elájul,
s fortyan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték
s mint legelőkön a marhalepény, úgy megzsugorodva
szertehevernek a holtak a város térein, ismét
úgy lőn minden, ahogy te megírtad. Az ősi gomolyból
mondd, mi hozott mégis e földre?


---------------------
milyen képszerű hexameterek, szinte látni.
Most lett volna száz éves Radnóti Miklós.
Szégyellni való, hogy keveset olvasom (olvassuk), de legalább most...