Kedves egy mutáns!

 

Nem igazán értem, mivel a #300 hozzászólásodban szerintem már nemcsak jó úton jártál, hanem közel is voltál ahhoz, hogy elképzelést tudj alkotni róla.

 

- Vegyünk egy 'szokásos' 2D Minkowski ábrázolást (x1, x4) == (X, Y==icT) dimenziókra a két egymás után induló fotonhoz.

 

- Vegyük fel a kibocsátóhoz kötött IR-t úgy, hogy a kibocsátó (pl. egy lámpa) az origóban van nyugalomban (azaz a 2D ábrázolásban egyenletesen mozog az Y (sajátidővel arányos) tengelyen.

 

- A fotonok kibocsátása történjen az X tengely pozitív fele irányába a t1=0 és t2=1 pillanatokban.

 

=> Ekkor a '2D' ábrán a két foton világvonala egy - egy félegyenes lesz, melyek közül az első az origóból, míg a második az y=1 pontból indul, és párhuzamosak egymással.

 

- A kényelem és a szokás kedvéért az X tengely skálázását olyanra válasszuk, hogy a fotonok világvonala (a félegyeneseké) az Y (sajátidő arányos) tengellyel 45 fokos szöget zárjon be.

 

- Tekintsünk ekkor egy másik, mozgó IR-t, melynek tengelyei párhuzamosak a nyugvó IR tengelyeivel, origója az 1. foton kibocsátásának pillanatában egybeesik a nyugvó IR origójával és az X tengely irányában v (<c) sebességgel mozog.

 

=> Ekkor a mozgó rendszer origójának pályája szintén egy félegyenes lesz, mely az origóból indul, és melynek a nyugvó rendszer beli Y tengellyel bezárt szöge 45 foknál kisebb lesz.

 

=> Vegyük észre, hogy amennyiben v=0, akkor a félegyenes egybeesik az Y tengellyel, és v növekedtével 'elfordul' az Y tengelytől az első foton világvonala felé (egyre nagyobb szöget zár be az Y tengellyel.

 

=> Vegyük észre azt is, hogy a mozgó rendszernek a nyugvóban ábrázolt pálya félegyenese egyben saját időarányos tengelye (Y') is, továbbá a mozgó rendszer X' tengelye minden időpillanatban párhuzamos a nyugvó rendszer X tengelyével. Az Y' tengely skálázása történjen a mozgó rendszer sajátidejének megfelelően (ict').

 

=> Megállapíthatjuk, hogy a mozgó rendszer Y' tengelye elmetszi a 2. foton világvonalát, és ez a metszéspont az Y' sajátidő szerinti skálázása folytán egyben megfelel a mozgó rendszerben azon időpillanatnak, amikor a 2. foton kibocsátása a mozgó rendszer sajátideje szerint megtörténik/észlelhetővé válik.

 

=> Megállapíthatjuk, hogy a mozgó rendszer Y' tengelyének skáláján a 2. foton kibocsátása (az idődillatációnak megfelelően) később történik.

=> Megállapíthatjuk, hogy a v növekedtével az első foton világvonala felé 'forduló' Y' tengelyen a 2. foton világvonalával való metszéspont egyre messzebb kerül, és sajátidő arányos skáláján is egyre 'később' történik/észlelhető a 2. foton kibocsátása.

- Ezek után az első fotonhoz rögzített vonatkoztatási rendszert próbáljuk úgy elképzelni, mint ezen egyre gyorsabb IR-ek határértékét (v->c), azaz amikor az Y' tengely 'teljesen befordul' az első foton világvonalához. (Ez az a pont, ahol egy értelmezés kiterjesztést kell tennünk, de ebben a reprezentációban ez már nem látszik olyan kritikusnak és/vagy értelmezhetetlennek.)

=> Az előbbi elképzelés elfogadásával már megállapítható, hogy a 2. foton világvonalával való metszéspont (és a 2. foton kibocsátásáig eltelt sajátidő) a 'beforgatással' minden határon túl nő, végül már nincs metszéspont (illetve a 'végtelenbe' fut).

- Az előbbi elképzelést akár úgy is interpretálhatjuk, hogy az 1. foton rendszerében a 2. foton nem észlelhető mert kibocsátása a sajátidejében sohasem történik meg.

(Persze ez csak egy elképzelése a kérdésnek, de a Minkowski térben a ds=0 (fényszerű jelenségek) beillesztése/értelmezése ezen a módon oldható meg. Még olyan  eredménye is van ezen elképzelésnek, miszerint az ilyen fényszerű úttal összeköthető jelenségek esetén a fotonhoz a kölcsönhatás pontjában egy újabb fénykúpot kell rajzolni)

Üdv,

 

BB