Kedves mmormota!

 

1. Igencsak meglepő lenne, ha egy IR-hez képest egyenes vonalban, állandó sebességgel mozgó (fizikailag is létező) vonatkoztatási rendszer nem lenne IR.

Gondolj bele, ez azt is jelentené, hogy ott a fizika törvényei nem ugyanolyan módon érvényesek. Ráadásul én még csak azt sem állítottam, hogy a foton vonatkoztatási rendszere IR, csak azt kérdeztem 'mit észlelhetnénk onnan abban az egyszerű gondolatkísérletben'.

 

2. Értem a problémád, melyhez gondold végig megjegyzéseim, talán segítenek a feloldásában.

a. A zérusosztást nem azért zárjuk ki a matematikában mert 'ördögtől való', hanem mert ellentmondásra vezet. Amennyiben valamely konkrét feladat környezetében nem vezet ellentmondásra akárhogyan is rögzíthetnénk értékét.

b. A specrel. egy fizikai elmélet egyfajta 'idealizált valóságról' (hisz rengeteg dologtól eltekintünk benne), melynek egyik matematikai reprezentációjában (modelljében) a Lorentz transzformációk írják le az elmélet által használt egyes fizikai mennyiségek (hossz, időtartam, ...) reprezentáltjai közti viszonyítási szabályokat. Ebből következően a reprezentációban fellépő belső (inherens) korlátozások (ilyen a nullosztó kizárása) nem feltétlenül jelentik a reprezentált tulajdonságát is. Esetünkben például a fénysebesség egzaktul elérhető az elektromágneses hullámok által. Ilyen helyzetben igen gondos mérlegelésre van szükség és lehet, hogy más reprezentációt választva a kérdés megoldódik.

 

3. Esetünkben például a specrel. elmélet például reprezentálható a négydimenziós Minkowski térben (mely legegyerűbben egy módosított belső szorzattal rendelkező vektortérnek tekinthető, ha nem akarunk még elvontabb származtatásokat használni) is. Ebben a fizikai események reprezentásai négyesvektorok, a Lorentz transzformáció egy négydimenziós forgatást leíró négyestenzor, melynek a (Minkowski féle belsőszorzással értelmezett) ívelem négyzet (ds²) invariánsa (azaz változatlan marad).  Ez az ívelem négyzet egyben a fény mozgásegyenlete is, sőt ez az ívelem négyzet nem nullvektorra vonatkoztatva az Euklideszi térben 'megszokott' pozitív értéktől eltérően lehet nulla és negatív is. Ennek alapján (a helyvektorok 'hossza' szerint) a téridő 'térszerű', 'fényszerű' és 'időszerű' tartományokra bomlik. Ezt szoktuk sokszor a leírásokban 2D metszetben leegyszerűsítve szemléltetni.

Mivel ezen reprezentációról megmutatható, hogy a specrel. szükséges fizikai mennyiségeit, tulajdonságait és ezek összefüggéseit megfelelően reprezentálja (anélkül, hogy a nullosztó problémája megjelenne), így még az olyan (istentől elrugaszkodott, lehetetlen) kérdések is értelmezhetők mint az enyém volt.

 

Megpróbálom majd szemléletesen is bemutatni (és valami fizikai értelemmel is ellátni) mire vezet.

 

Üdv,

 

BB