A "mást lát otthon és az iskolában" típusú helyzet például az, amikor az iskolában tündérmeséket olvasnak neki, otthon meg akciófilmeket néz. Tudok ilyen családról. Na ez az, ami a gyereknek sem jó, az iskolai közösségnek meg pláne, mert bizony bomlaszt. És mégis, megegyeztünk, hogy nincs jogunk belebeszélni a család életébe.
Senkinek az autonómiája nincs veszélyben. Viszont ha tudom, hogy vannak az iskolának bizonyos nevelési elvei, akkor nem iratom oda a gyerekemet, ha azokkal nem értek egyet. Ezért nem irattam Montessoriba, vagy katolikusba.

Bandázni nem kötelező. Nálunk legalábbis nem. Mennek a listára a programajánlatok. Ki erre megy, ki arra, én pl. kb. a harmadára tudok csak eljutni. Nincs belőle probléma, nem közösítenek ki.

A szektásodásról annyit, hogy nálunk vannak vegák és húsevők; temlomba járó katolikusok és antropozófia-hívők, és vagyunk sokan, akik hisznek valamiben; tévénézők és tévével nem is rendelkezők; dolgozó anyák, otthon dolgozó anyák és főállású anyák. Van olyan aki mekibe hordja a gyerekét, és olyan is, aki sem tejet, sem húst, sem cukrot nem ad neki.

Klassz lenne, ha mindenki azzal járulhatna hozzá, amihez a legjobban ért, de legtöbbünk foglalkozása erre nem alkalmas. Igaz, hogy az általam meszelt fal nem olyan, mint a mestereké, de a célnak megfelel és majd ha lesz pénzünk, megfizetjük a profikat. Egyébként aki nem akar/nem tud/nincs ideje kétkezi munkát végezni, az fizetni szokott.

Tudom, csak a jó dolgokat írom, nálunk is vannak problémák, és még csak négy év W van a hátam mögött, de mit tegyek? Igyekszem optimistán hozzáállni, mert úgy látom, a gyerekem jó helyen van.