Namost, ha úgy gondolkoznánk, hogy próbáljunk határátmenettel eljutni a fotonhoz rögzített IR-hez, és ebből vizsgálnánk egy másik fotont (ami az alapkérdésed volt), akkor a következőkre jutunk:

Álljak én egy inerciarendszer origójában, és felkapcsolom a lámpámat. Te rohansz mellettem v=0,99999...9999...*c állandó sebességgel egy egyenes mentén, ahol a pontok helyére tetszőleges sok, de véges 9-est írhatsz, utána meg más számjegyeket is.

Pont akkor haladsz el mellettem, amikor a lámpámat felkapcsoltam.

Mit látok én? Hát azt, hogy szinte fej-fej mellett haladsz a lámpámból kijövő fotonnal, a közötteteki távolság alig paraszthajszálnyi, ugyan valamelyes kicsiny mértékben nő, de még ezután is igen kicsi marad jó ideig.

Akár el is érhetnéd karod kinyújtásával. Azonban, amikor kinyújtod a karodat, azt én úgy ítélem meg, hogy szinte végtelen csigalassúsággal nyújtod ki a karodat, ami ráadásul szinte végtelenül rövid. Ezért hiába nyújtózkodsz, erőlködsz is, a fotont nem éred el.

Mással próbálkozol: utánavilágítasz: látom, hogy kilőttél egy fotont, ami lemaradva az én fotonomtól attól állandó távolságra követi azt, de utól sose éri.

 

Hogyan ítéled meg mindezt Te, aki persze mindet más színben fogsz látni?

Állsz egy helyben, én pedig jövök veled szembe v sebességgel, és amikor összeérünk, felkapcsolom a lámpámat. Ebből kiindul egy foton, hozzád képest persze c sebességel elhúz. Nevetséges dolog próbálkozni, hogy kinyújtott karoddal utánanyúlj. Sose fogod elérni.

Amikor kilövöd a fotonodat, nyilván tőle állandó távolágra fog mögötte haladni, el sose éri.

 

Próbáljunk meg határátmenetet képezni további 9-esek beírásával a v-be a tizedesvessző mögé.

Minden ugyanez marad, habár minden egy kicsit más színben tűnik fel.

 

Így tehát egy korábban kilőtt fotonról sose alkothatunk semmilyen képet, akármeddig finomítjuk is a határátmenetet.

1m