Nyilván: de attól még zaj marad...csak épp a zenei dramturgia része...de végeredményben a lényeg az, hogy ami az egyik embernek kakofónia, zaj, zörej, az a másiknak a szférák zenéje))))
S nem utolsósorban a levegő rececéje)))
Bár volt egyszer egy kollegám, aki a régi mechanikus írógép zaját, amely a géppuska kezű titkárnő miatt mindenkinek az agyára ment, úgy kívánta megszűntetni, hogy rátett volna egy búrát a nőre és a gépére, majd kiszívta vón a levegőt. (Ezt beadta újításban!!!)
Aztán igen morcos lett, hogy a bizottság elutasította, mondván: a fulladásos halál igen randa...
Visszatérve az erősítőre.
Most így több nap távlatából, és ismét a saját megszokott rendszert hallgatva érdekes módon a Hallográfok hiánya került ismét előtérbe. A fene se érti, de a 4 db közös hatására valahogy úgy éreztem, az egész nagyobb levegőt tud venni. Ezért sajnáltam, hogy nem jött össze az MC2 és a hallográfok együttes működésének megfülelése.
A nagyvas egyébként érdekes módon a megszólalás körüli atmoszférát sokkal markánsabban hozta. Aztán hiányzik nagyon a "korlátlanság" érzése a megszólalásban. Persze a jelen összeállítással is órákig tudok fülelni, a hiányérzet inkább az életszerűség illúziójúnak a csökkenése miatt van.
Amit elmákoltam (nem volt kedvem szórakázni, inkább halgassunk lemezeket) elmaradt az ARC LS15 és a Linn végfok együttes megfüllentése. Azaz a Wakonda/ LS 15 megszólalási különbségének a megismerése: végül is az egyik szilicica, a másik meg csöves. Aztán azóta sem hagy nyugodni a gondolat: vajon mennyit jelentett az LS15 a hallott hangban.
