Nem akarlak elkeseríteni Spacc-lee, de ezt sem jól tudod. Bizony az állatvilág érzékeny a muzsikára, millió kísérlet bizonyítja ezt.

 

Vannak az állatvilágnban is kedvelt, és vannak nem kedvelt dallamok, amikre eltérő módon reagálnak. Olvass csak utána pl. a Koko gorillával folytatott kísérleteknek, vagy a tehenek kifejhető tejmennyiségének és bizonyos típusú zenéknek az összefüggéseivel kapcsolatos tapasztalatokra.

 

Saját tapasztalatom is van: bizonyos lemezek feltételekor a kisebbik kutyám pánikszerűen menekül, másoknál lefexik a két láda közé és hátrafordulva fickándozva jelzi, hogy dejól érzi magát.

 

A Garfieldünknek is van zene amitől belemászik az ölömbe és dorombol, mint a rossebb, aztán van amitől prüszkölve követeli az ajtónyitást...

 

Az hogy az állatok nem tanultak sem összhangazattant sem pentatóniát, az igaz. Csakhát a muzsika az nem elsősorban az észre, hanem az érzelmekre kíván hatni. A zeneszerzők és a darabjaikat megszólaltató előadók nem a kontrapunkt elméletéről akarják meggyőzni a hallgatóságot, hanem emocionálisan szeretnék őket megfogni.

 

Másrészt a kisbarátunk (szokásos) beszólása mindössze azért is volt csak egy gyenge flame bepróbálkozás, merthiszen annak előtte éppenséggel egy erősítő-kombó konzervmegjelenítő tulajdonságairól volt szó. Aminek végül is a lényege az volt, miképpen volt képes ipróbált rendszer meglengetni a Thiel membránjait...amik ugye úgy csinálnak hangot, hogy recegetetik a levegőt...

 

Oszt annyi...