'...az antik műfordítás-történet kutatója is könnyen a túlinterpretáció hibájába eshet, ha az antik pretextusok felől próbálja olvasni a Rácz Olivér-kötetbe iktatott görög-latin szerzők magyarításait. Az első, ami ilyen szempontból feltűnik, hogy a kötet egyetlen olyan antik szöveg fordítását sem tartalmazza, amely itt jelenne meg először magyarul. Az újrafordítás természetesen mindig új interpretációt jelent, s még a hagyományos fordításszemléletek és a Nyugat fordításeszménye felől olvasva is meglepőnek tűnhet Illyés Gyula véleménye, aki "orgazdaságot", vagyis más fordítóktól lopott ötletek sajátunkként árusítását látja bele az újrafordításba: "Egyszer más lefordított verset ismét lefordítani olyan erőpróba, mely ha nem indokolja magát, valamiféle orgazdaság gyanúját kelti. Van, amikor mégis elkerülhetetlen".17 Az "elkerülhetetlenség" képlékeny és tudományosan megragadhatatlan fogalom, s az újrafordítások vizsgálatakor azokba az etikai dimenziókba kerülünk, melyek alapkategóriái olyan a fordításokkal kapcsolatban is gyakran emlegetett erkölcsi értékek, mint a "tisztesség, a felelősség, a hűség, a merészség és az alázat".18