A filozófiai és tudományos megismerés és diskurzus sajátosságai

''A görög filozófiának a kezdektől legfontosabb törekvései közé tartozott a megismerés mibenlétének tudományos igényű megragadása, valamint a megismerés fajtáinak – közöttük a filozófiai és tudományos megismerésnek – az elkülönítése és sajátosságainak a leírása.

A preszókratikus filozófiában fogalmazódik meg először, hogy az emberi megismerésnek különböző módozatai létezhetnek, melyek mind vizsgált tárgyuk, mind a vizsgálati módszer tekintetében különböznek egymástól, s a megismerésnek itt „felfedezett” problémája olyan erőteljes és meghatározó alapkérdésként hagyományozódik, mely a különböző filozófiai iskolák ismeretelméleti vizsgálódásainak végig a homlokterében áll. A preszókratikus filozófiában, elsősorban Parmenidész tankölteményében, majd Platón és Arisztotelész munkásságában egyaránt nyomon követhető, hogyan határolódnak el a megismerés és a tudás különböző fajtái egymástól. Ezzel párhuzamosan a tudás területeinek a tematizálása is megkezdődik, és az episztemológiai vizsgálódások egyik kulcskérdése lesz, hogy milyen jellegű hierarchiába szerveződnek a megismerés fajtái, és milyen kapcsolat fűzi össze a rendszer egyes elemeit. Az egyes gondolkodók a megismerés hierarchikus rendszerét és a rendszert alkotó elemek egymáshoz való viszonyát egymástól lényegesen eltérő módon fogalmazzák meg.

A kulcskérdések és alapvető problémák első részletesebb, egyszersmind a filozófiai és a tudományos gondolkodás további irányát kijelölő megfogalmazása Platón nevéhez fűződik. Platón a filozófia metódusának a kidolgozása során – egyebek mellett – a kor matematikájára is erősen támaszkodik, melynek „hipotetikus” módszerét az értelmi megismerés egyik lehetséges paradigmájának tekinti. A matematika mintájára minden egyéb tudománytól hasonló „egzaktságot” követel, s ezzel a „matematizáltságot” jelöli ki a tudomány alapvető kritériumának, s az ilyesfajta tudományokban szerzett jártasságot pedig a filozófia elengedhetetlen módszertani bevezetőjének tekinti. A filozófia módszere mindazonáltal sok tekintetben túlmutat a tudományok alapvetően „hipotetikus” módszerén, olyannyira, hogy nem túlzás a matematikai értelemhasználat mellett egy tisztán „filozófiai”, vagy platóni szóhasználattal „dialektikai” észhasználatról beszélni, mely nem pusztán tárgyai, hanem módszere tekintetében is különbözik az előzőtől.

A matematika mellett Platón kozmológiai elképzelései is fontos szerepet játszanak a filozófia és tudomány összefüggésének általános vizsgálata során, hiszen míg a matematika sok tekintetben a filozófiai módszer kidolgozásának a modellje volt, a kozmológia filozófájának azon része, melyben a filozófiai gondolkodást talán a legegyértelműbben áthatja a tudományos módszer. A dialógusokon túl végezetül azt a rendkívül figyelemreméltó s a tudomány és filozófia termékeny együttműködéséről árulkodó munkát kell említenünk, melynek Platón iskolája, az Akadémia otthont adott.

Arisztotelész az, aki – természetesen platóni és korábbi előzményekre és alapokra támaszkodva – az emberi megismerés területeit és fajtáit szabatos rendbe tagolja, s rendszerében a tudományos megismerésnek, arisztotelészi szóhasználattal az episztémé-nek külön helyet jelöl ki. Arisztotelész egy olyan elképzelést fogalmaz meg, mely a tudományos megismerésről való gondolkodást sok tekintetben máig meghatározza: véleménye szerint a tudományos megismerés alapvetően egy olyan axiomatikus-deduktív rendszer, melyben igaznak elfogadott alapelvekből, tételekből kiindulva az igaz érvelés szabályait betartva igaz következtetéseket vonunk le. Az arisztotelészi episztémé azonban az emberi tudás hierarchikus rendszerének csak egyik, bár fontos, mindazonáltal alárendelt eleme, mely csak valamifajta intuitív jellegű, alapvetően sem nem axiomatikus, sem nem deduktív észhasználattal együttműködésben képes igaz ismeretekhez jutni, s ezáltal a filozófiának teljes mértékben alárendelt.

Az egyértelmű arisztotelészi tudományfelfogás több specifikus, illetve általános kérdés pontos megfogalmazását is lehetővé teszi.
a) Milyen előzményekre támaszkodik az itt vázolt arisztotelészi tudomány felfogás?
b) Arisztotelész rendszeréből világosan leolvasható, hogy a tudományos megismerés alapvetően a filozófiai megismerésnek az egyik fajtája, illetve annak sok szempontból alárendelt, s ebben Arisztotelésszel mind Platón, mind a későbbi hellenisztikus iskolák egyetértenek. Felmerül az a kérdés, hogy mit tekintethetett Arisztotelész egy ilyen nagyon szabatosan megfogalmazott axiomatikus-deduktív rendszer prototípusának? Vajon a matematika, melynek az effajta alapokon álló kidolgozása a korban már előrehaladott állapotban lehetett, mennyiben szolgáltathatott mintát Arisztotelész elképzeléseihez?
c) Harmadsorban felvethető, hogy azok a tudományágak, melyekkel Arisztotelész előszeretettel és sokat foglalkozik, de amelyeknek a viszonya mind az axiomatizálhatósággal, mind a deduktivitással legalábbis kérdéses, mint például a biológiai tudományok, hogyan illeszkednek az arisztotelészi rendszerbe?

Az arisztotelészi tudományfelfogás kérdéses és problematikus pontjaira a hellenisztikus korban műkődő szkepticizmus mutat rá, mely paradox módon éppen az arisztotelészi tudományfelfogás „radikalizálásával” kívánja az emberi megismerés lehetőségét megkérdőjelezni. A fennmaradt források azt sugallják, hogy alapvetően kétféle megközelítésben beszélhetünk szkepticizmusról: egyrészt egy általános, az emberi megismerés lehetőségét minden körülmények között tagadó változatban, másrészt egy ennél szűkebben értelmezett, csak a „tudományos” megismerés lehetőségét tagadó változatban. A szkepticizmusnak a kritikája – vagy egyik kritikája – tulajdonképpen az axiomatikus-deduktív rendszer további elemzéséből indul ki: egyrészt abból a megfontolásból, hogy szigorú értelemben vett tudást csakis egy szigorúan axiomatikus-deduktív rendszerek nyújthat, másrészt viszont abból, hogy egy ilyen szigorúan felépített axiomatikus-deduktív rendszer ténylegesen kivitelezhetetlen. Ezáltal a szkepticizmus akár egy anarchista, a racionalizálhatóságot és rendszerezhetőséget tagadó filozófiai tudományfelfogás ősének is tekinthető. ''

Kutatási téma: Határmezsgyék: Filozófia és tudomány az ókorban
Kutatás típusa : az ELTE BTK és az Atlantisz Könyvkiadó Kft. konzorciuma
Témavezető: Steiger Kornél
Közreműködők: a Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszék részéről: Bolonyai Gábor, Horváth Judit