Olyan jelentősen nem csökken a termelése egy rendesen fejlett madárnak. Persze ez attól is függ, hogy milyen módon tartod.

 

Ez a félév akkor igaz, ha intenzíven nevelt madárról van szó, mert akár fűtesz, akár nem ők kimerülnek, mert túl korán kezdenek tojni.

 

A természetes módon tartott madárnál a hőmérséklet és a nappalok rövidülése miatt termésetes módon csökken a tojás termelés, majd márciusban újra elkezdik.

 

Én mindig azt szoktam csinálni, hogy azoknak a tojásait keltem ki februárban, amik egész télen tojtak, így egyre jobb madarakat kapok, és a különböző vérvonalakból variálom a csoportokat, hogy ne legyenek beltenyésztettek.

 

Kivétel persze az, amelyiknél nagyobb méretet, vagy valami különleges színt szeretnék rögzíteni.

 

Nálam a jó teljesítményű madarak akár 3 évig is megmaradnak.

 

Ez a fél év után leselejtezés dolog a tenyésztésnek azért nem tesz jót egyébként sem, mert nem tudod kiszűrni azokat az egyedeket, amik pl. egész évben jól teljesítenek és mondjuk az évi 300 tojást produkálják, így a kevésbé értékes egyedek is tenyésztésben maradnak, az utódok sem nyújtanak egyöntetű teljesítményt.

 

Én azt vettem észre a kiváló tojóknál, hogy egy-másfél évig folyamatosan tojnak, aztán 3-4 hetet pihennek és ismét elkezdik a tojást. Persze genetikailag meg van határozva, hogy egy madárban mennyi a petesejt, de nagy valószínűséggel a jó tojó anyának a csibéiből is jó tojó lesz.

 

Őnáluk inkább az jelenti  a veszélyt, hogy a hőmérséklet ingadozást már kevésbé bírják és 3-3,5 évesen a nagyon meleg napokon hőgutában elpusztulnak, mert ők már egy kicsit kövérkések, nagy testűek, ami ugye egy korán termelésbe vett madárra nem jellemző. Kis mértékben egyébként folyamatosan nőnek, a 3 év körüli madár sokkal nagyobb, mint egy fél éves.

 

Ahogy idősődnek megvannak a saját rigolyáik, szertartásaik, még féltékenykednek is. Mindegyiknek kialakul a saját jelleme, van morgósabb, törleszkedőbb, van amelyik elvárja a simogatást, addig el nem mozdul az ajtóból, míg nem foglalkoznak vele.

 

Egyszer érdekes lenne megtudni, hogy mire gondolnak...

 

Volt egy kedvencem a Foltos, és egyszer jött valaki megnézni a madarakat, és megsimogatott egyet, holott ez az előjog a foltosé volt. Erre a foltos madár odament ahhoz, amelyiket megsimogatták, pörölt vele és a csőrével elkezdte cibálni a tollat rajta és rázta a másikat.

Ha viszont ő már megkapta a maga simogatását, utána bármelyiket meg lehetett fogni, semmi atrocitás nem érte a részéről.

 

Akkor a leghelyesebbek, amikor ettek, ittak, fürödtek és elhevernek , pont úgy, mint a döglött csirke, az oldalukon fekszenek és a lábaikat elnyújtják és így lustálkodnak. Ilyenkor nőnek, fejlődik bennük a tojás és jól érzik magukat.

 

Én ezért vagyok annyira ellensége a taposórácsnak, mert ezt ott nem tehetik meg, nincs kényelmes helyük, pedig olyan szépen el tudnak feküdni és órákig csak heverésznek.  Ilyenkor nem stresszelnek, nem kelnek fel folyton, mert nem kényelmes a helyük, nem unatkoznak, nem egymással foglalkoznak, nem csipkedik egymást, hanem magukra figyelnek. Ettől lesznek szépek, fényes tollúak, jó illatúak, minden tekintetben egészségesek.

 

Egyébként általában igaz az állatokra, hogy az hozza a legjobb teljesítményt, amelyiknek van lehetősége a nyugodt pihenésre.

 

Kell egy kis lusti minden korban nekik, hogy kiegyensúlyozottabak legyenek.