Lehet valaki szabad akaratából skizofrén? Végülis a tünetek nem olyan bonyolultak. Az álmatlanság a legrosszabb, hiszen ha valaki nem alszik, az kegyetlen önkínzás. De ezt nem tekintik feltétlenül szükséges tünetnek, így elhagyható. A megalomán téveszmék nehezek, de nem kell hosszú távra megjátszani őket. Egy idő után végleg helyettesíthetők a motiválatlansággal, mely szintén tünetként van számontartva. És ennek előadásához igazán nem kell erőfeszítés! Annak megjátszása, hogy valaki nem tud felelős döntéseket hozni, szintén nem lehetetlen. Hiszen utolsó felelős döntését már meghozta akkor, amikor a színlelésről határozott, újabbra már nincs szükség. És mit nyer így az illető? Valamit igen: eltartást egy elmegyógyintézetben. Nem teljesen irracionális stratégia! De hogyan különítik el a pszichiáterek a spontán (valódi) skizofréneket a tudatos (ál-)skizofrénektől? A gyógyszeres kezelés nyilván csak az előbbi csoportra hat! A megoldás az, hogy minden állampolgárt születésétől fogva pszichiátriai felügyelet alatt kell tartani. Az ilyen döntés ugyanis nyilván nem veleszületett, így megformálódásának folyamata felismerhető. Eképpen a pszichiáter nem az elkülöníthetetlen végeredménnyel szembesül, hanem még idejekorán ki tudja szűrni a hamis skizofréneket.