A férfi mtb-vel tegnap véget értek a kerékpáros küzdelmek. Minden jó ha a vége jó, Parti András nagy örömet szerzett nekünk a végére, hiszen a világ legrangosabb versenyén állta meg a helyét a világ legjobbjai között. Csodálatos eredmény, büszkék lehetünk rá is, és a magyar mtb sportra is.

Meglehetősen zűrzavaros és ködös olimpia volt. A legködösebb az volt, hogy mi a csudának kellett ennek a mind valóságos mind politikai éghajlatában ennyire alkalmatlan városnak ítélni a rendezés jogát. A kínaik természetesen saját maguknak rendezték az olimpiát, kevés küldföldi néző jött, akik kevés külföldi aranyérmet láthatott, hiszen a zömét a kínaiak szerezték meg. Sok aranyérmes kínait láttam én is, de énrám olyan benyomást tettek, minta a rettegés munkálna bennük és nem a dicsvágy. Főleg a nőkön és a fiatalokon érzetem, hogy attól félnek, még a legtávolabbi rokonaikat is örökre internálják a sivatagba, ha kudarcot vallanak.

Nekem természetesen a kerékpárversenyek tetszettek a legjobban. Szépek voltak a nagyfal mellett rendezett országúti versenyek, hangulatosak, izgalmasak a pályaversenyek, érdekes a bmx verseny, és örömteli az mtb. Irány London!