Friedrich Nietzsche:



A görög irodalom története

------------------------------------------------------------------------

Baseli egyetemi előadások - részletek

Vajda Károly fordítása

------------------------------------------------------------------------

Nietzsche's Werke, Leipzig: Alfred Kröner. XVIII. köt.: Philologica.
Második kötet. Unveröffentlichtes zur Litteraturgeschichte, Rhetorik und
Rhythmik, 1912.



"Aristoxenos szerint a symposiont kisérő zene feladata, hogy tompítsa a bor
erejéből fakadó hevületet és megőrizze a lelki egyensúlyt, azaz hogy a bor
kiváltotta ütemtelenséget és tántorgást követően állítsa helyre a rendet és
a helyes mértéket. Ez ad alkalmat a symposionokra elégiákra. Mindezek
ellenére olybá tűnik, hogy itt már a zene katartikus hatását nem eredeti
értelmében értik. A görög kultuszban általános elismertségnek örvend az az
elképzelés, hogy minden rezdület a túlzásra törekszik és időről időre ki
kell hogy süljön. Ez adja a nyitját sok szokás megértéséhez. A zene
katartikus hatása abban áll, hogy azáltal előidézője ama kisülésnek, hogy a
lelket gyorsan juttatja el a mámoros túlzás állapotába. Miképpen
Aristotelés szerint a tragédia azáltal gyógyít ki a félelemből,
levertségből és szánalomból, hogy a lélekben betegessé fokozódott
affektusokat a cselekmény révén gyorsan tetőfokukra segíti, utána a lélek
nagyobb mértékben mentesül azoktól. Ily módon a symposion esetében is a
borivás és a zenehallgatás eredeti célja az, hogy a mámor tántorgását és
fékevesztettségét a ritmus és a bor révén oly mértékűre fokozódjék, hogy a
lélek utána kisültsége lévén már szabadnak érezze magát. Minden egyes
orgiasztikus kultusznak az az értelme, hogy a kérdéses istenség vadságát
béklyóitól megszabadítva egyszerre robbantsa ki, hogy az azt követően
bennünket békén hagyjon és kegyes legyen hozzánk."

http://www.netlibrary.net/eBooks/Wordtheque/hu/AAACHF.TXT