Ha jól tudom, a Wehrmachtnál még nem volt központilag biztosított bicska, azt hordtak a katonák, amit akartak. (Akár a magyarok, oroszok, franciák -- az angoloknak és amerikaiaknak volt hivatalos bicskájuk, de nem igazán jók.) Csak az ejtőernyősök kaptak központilag egy remekül sikerült gravitációs kést, ami máig a legismertebb ebből a fajtából. (Ma egy sokkal csúnyább változatát gyártja az Eickhorn.)

A legtöbb gyalogos a backlockos, nagyon lapos és elpusztíthatatlan Mercatort választotta, amit eleve katonabicskának szánt a solingeni gyártója (ma Ottermesser) és már az I. világháborúban is használták. A háború végén ez kedvelt szuvenírré vált az amerikai katonák körében, sokat vittek haza ajándékba, így állt elő az a fura helyzet, h. a következő évtizedekben ez lett az amerikai tinédszerek kedvenc bicskája.

Az évtizedeken át használt Bundeswehr-bicska (GAK = German army knife), a Victorinox Safarival egyezett meg, de nagy megrendelőről lévén szó vagy féltucat gyártója volt egyszerre, a Victorinoxon kívül németek, spanyolok és olaszok is. Ez a minőségi sorrend is, a Victorinox és a Klaas gyártmányúak a legjobbak, az Aitor is tűrhető, a Mil-tec gyatra. Most pár éve váltotta föl egy egykezes, lockos és fűrészfogas fő pengéjű változat.

Minthogy mostanában szövetség van és nem birodalom, a sasnak is Bundesadler a politikailag korrekt neve :)