Aurora11: "A gravitációs fényelhajlás amiatt van,hogy a fény a téridő görbületén halad."

 

A téridönek NINCSEN 'görbölete'! Nem is tud emiatt a 'gravitációs térben' a fény elhajlani. Ostobaság volt a tér görbületét feltételezni, csak amiatt, mert a fizika nem ellenörizte a testek ezreléknyi nagyságrendben különbözö szabadesését.

 

 

Az elektromágneses mezö és a gravitációs mezö két fundamentális mezö, amik mindaketten c-vel terjednek, és amik kvantált, invariáns töltésekböl

 

(1) q(k) = {- q, + q, +q, -q} és

 

(2) g(k) = {- g m(e), + g m(e), + g m(P), - g m(P)}, k=e,p,P,E

 

erednek, de a mezök NEM folyásolják be egymást. A c-vel terjedö hatások miatt a véges tér-idö tartományoknak Minkowski metrikája van. 'Tér görböletröl' szó sincs!

 

A gravitáció nem is 'tömegvonzás', hanem a gravitációs töltésekböl

 

g(test) = (+ vagy -) g m(test;g)

 

eredö hatás. A gravitációs töltéseknek is két elöjele van, mint az elektromos töltéseknek. Az egyetemes gravitációs állandó a testek azonos fajlagos g-töltéséböl ered

 

G(grav.) = g^2/4pi,

 

ami viszont a négy stabil elemirészecske e, p, P és E azonos fajlagos g-töltésére (2) vezethetö vissza. Mivel az elemi g-töltések invariánsok, az elemi tömegek m(e), m(P), az elektron (e) és a proton (P) tömege, megmaradnak.

 

A statikus gravitációs erö két test között csak akkor vonzó, ha a két test gravitációs töltésének g(test1), g(test2) megegyezik az elöjele 

 

F(grav.;test1,test2,r) = - g(test1) g(test2)/4pi r^2.

 

Ha nem egyezik meg a g-töltések elöjele akkor a gravitációs hatás taszító. Ez éppen fordítottan van, mint az elektromos töltéseknél 

 

F(Coulomb; Q1, Q2,r) =  + Q1 Q2/4pi r^2.

 

A proton és az elektron között taszító a gravitációs hatás, az elektromos hatás meg vonzó. A gravitáció tehét nem 'tömegvonzás'!