Nagyon sz@rba lennének, ha a csillagászok rá lennének utalva a laborokban megmért newtoni gravitációs állandóra, a bolygók pályái meghatározásánál.
De a Nap Kepler-állandójával sem sokkal szerencsésebb a helyzetük: A kinti bolygóknál (Uránusz, Neptun és Plutó) nagyon nagy ennek az elérése (kb. 1.5 erzeléknyi).

Arról nem is beszélve, hogy a Pioneer és Voyager trajektóriái meg nem magyarázott módón eltérnek a kiszámítottaktól. 'Hajszálpontos' megegyezés valahol a csillagászatban egy együgyü mese.

A kanonikus perturbációs számítás, ami után a Merkúr perihélium anomális rotációja hátra marad (a tényleges rotáció kb. 10 %-a), több mint kérdéses.

Eddington kiértékelése már 1919-ben támadva lett a fénysugár eltérítéséröl. Azóta a mérési eredmények, mint az ökörhugyozás viselkednek. Nem tudom honnan veszed a 'hajszálpontos' jelzöt?