Van folytatása is;
Einstein emiatt azt hiszi, hogy a fény mellett haladó személy, akármilyen
sebességgel haladva, a fényt mindig 300 000 km/mp-nek
látja haladni. Ennek a tévedésnek egy másik tévedés lett az eredménye,
amiben azt akarja mindenkivel elhitetni, hogy nem öregszünk,
ha a fény sebességével száguldunk.
Einstein tudta, hogy amint a fényt belevonja elméletébe, senki
sem mer vitatkozni vele, mert senki sincs tisztában a fény tulajdonságával,
még saját maga sem. Tudja, hogy a fényt oldalról nem
lehet látni. Mint egy mágikus varázsló a színpadon, próbálja elhitetni
szemlélőivel, hogy ő látja a fényt oldalról nézve haladni, és
minden alkalommal mást „lát”, mint amit egy „átlag” ember látna.
Mi pedig mint Jézus békésen legelő birkanyája, szó nélkül bámuljuk,
míg ő sorozatosan és nagy élvezettel bűvészkedik a fénynyel.
Ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a valóságot, remélve,
hogy olvasója nem fog a szemfényvesztő trükkjére rájönni. Figyelmen
kívül hagyja a saját relativitáselméletét is, mert nem veszi
számításba a mozgó koordináta-rendszerben elhelyezkedő szemlélőt.
Olvasómnak eszébe se jusson arról ábrándozni, hogy ha a fény
terjedési sebességét túllépi, akkor meg fog fiatalodni! Lehet
ugyanis, hogy jelenleg az Andromeda csillagrendszer tőlünk távolodó
széléről figyelve, Olvasóm éppen a fény terjedési sebességének
a többszörösével halad, és kis szerencsével így is meg fogja
érni a 70. életévét.
A tudósok bizonyítottnak vélik, hogy az idő lassabban telik a
fény sebességével haladó személy számára. Arra azonban nincs bizonyíték,
hogy mind a két órát egyszerre indították el, és egyszerre
állították meg úgy a Földön váró személy, mint az űrben utazó
ember esetében. A Földön heverő atomóra más hőmérsékletnek
van kitéve. Már csak a hőmérséklet-különbség miatt sem lehet
pontosságát garantálni, annál is inkább, mert több millió tik-takra
képes másodpercenként. Tízezer elvégzett kísérlet után is néhány
klikknyi különbség mérhető a két óra között mind a két irányban,
tehát ez semmit sem bizonyít.
