Törölt nick 2008.03.25 0 0 451 Bertolt Brecht Embertársunkról 1 Hogy számlálva: hányadik hó van, Kirázzák, kacson nőtt bogyót, Már bőg, míg rőten, nyomorultan S aprón egy nőből kipotyog. Várják. Szivaccsal, lepedővel. Köszönti nagyhangú puzon. Szutykát meghatott drága könnyel Mossák (egyszer s mindenkoron). 2 Rááldozzák maguk ezentúl. Fiuk s férjük lesz a gyerek. Csupaszon látva könnyük úgy hull, Lemossa falról a meszet. Mikor eszik, mindenki ujjong, Sarát is lesik boldogan. S látja: mindenki gyászruhát hord, Ha a kutyája oda van. 3 Szavaikat szájába rágják. S ő mondja. Úgy, akárcsak ők. Baj érte a hiéna lábát, Most a hiénaláb lötyög. S ha hattyúnak mondja a felhőt, Szidják, hogy vak meg ostoba. És mutatják: a foguk úgy nőtt, S épp olyan, mint az ő foga. 4 Velük van tele minden álma (Hisz, a szobájuk a szobája). Az egy borjat vágják neki (S néznek merőn, amint eszi). Sózzák meghatott könnyeikkel - És nem hagyják ott az evőt. Fogát számlálják, s tiszta hittel Várják az árnyékszék előtt. 5 Hogy mint embert megközelítsék, Rásózzák a nővérüket, S szent igét raknak rá bilincsként, Hogy meghághassa szépüket. Himtagját megkenik nevetve, Kívánnak csendes nyugovót, És fényszórózzák, és epedve Hallgatják a lehallgatót. 6 S mert nem szörnyeteg egyikük se, S nem a Jó Pásztor a fiuk, Kezüket teszik érte tűzbe, S sírnak, ha rokkant sorba jut. S mutatnak neki rőt porontyot S mondják - űzetvén általa -: Akit a kedves melle hord ott, Az ő gyümölcse a baba. 7 Rettegésükkel vele retteg, Míg érzelmei ellepik. Bőre préda az ügyeseknek, El csak épp ingét nem veszik. Testét, amelyre ingeket vesz, Lopva viszi a fényen át. Meghal. S lefésüli a kedves Gyorsan arcába a haját. 8 Ő volt, ki végignyúlt e testen,  Ő támasztott benne csömört, Ő leste, hogy a szeme rebben, Ő volt, ki álmán őrködött. Ő ráncigálta szolgaláncon, Vassal vágva a lágy husig. S ő volt, ki a halálos ágyon Megkapta végső szavait. /Tellér Gyula ford./