Törölt nick 2008.02.27 0 0 421 Takács Zsuzsa Egy kalap Milyen tökéletes ez a kalap. A rézkampóra elém akasztották. Zöld, bár tompítottan az, szalagja arannyal átszőtt fekete. Mennyi elszánás forrhatott alatta, a gondolat benne halálra zúzta magát. Biztosan apáról fiúra szállt. Gyötör mint valami ereklye. Szűk, de fényesre kefélték. Ha ránézek, arcomból kifut a vér. Tulajdonosa egy dagadt, tésztafejű ember, majd megjelenik érte, és akkor a szememet lesütöm, ne lásson. Szeretném, ha menetközben tenné a fejére, de biztosan áll majd és körbenéz. És nem lesz senki, aki a tiszteletére föl ne állna. Ne kelljen ráismernem, hogy láttam már valahol, vagy ne kelljen megismerkednem vele. Ha lehet, ne legyen családja, kutyája, melyet zsákba húz és megver. Ha bíró, ne kerüljek elé. Ha verőember, az első ütése legyen halálos.