Törölt nick 2008.02.27 0 0 420 Rita Bumi- Pappa Esti panaszdal Kedvesem, hol lehetsz ma este? Lásd, mintha sírnának a tücskök a fűben. Por rejt szemem elől? Mely idegen ajtó mögött az otthonod, te hűtlen? Hol rejtőztél el? És mondd, hogy lehet, hogy elveszítettelek, én ügyetlen...? Végzetes szél sodort el - de hova? Ó, felszívódtál rejtelmes ködökben? Hol lehetsz? Nem láthatod, hogy a lonc milyen bozóttá nőtt az udvarunkban; futnak az indák, ölelkeznek, és én azt érzem: a kettőnk csókja hol van? Mondd, hol vagy? Nem látod, tetőnk alá hogy tértek vissza idén is a fecskék, párban, hűséggel, sok kis ivadék fészkét micsoda gonddal építették . . . ! Hol lehetsz most, hogy csupa szerelem az este, és minden kétszeresen fáj . . . Indulj útnak, bárhol vagy! Mint galamb, melyet visszahív az elfeledett táj. Hol lehetsz? Hallod esti sóhajok panaszdalát, s ez mind semmi fülednek? Képes vagy megtagadni otthonod, a helyet, hol a kövek is szeretnek? A kémény füstölög, mint egykoron, pihen a munka, száll alkonyi béke, ott áll az asszony a ház küszöbén - és csak várja, hogy hazatér-e férje . . . Hazatér-e? Lásd, fáradtan lesem, görnyedt háttal, jössz-e; megint csalódnom kell majd? Ülök, várok - s a kapu is téged vár . . . hogy mögötted becsukódjon. /Tandori Dezső ford./