Törölt nick
2008.02.19
|
|
0 0
416
|
Czigány György
A lét pillantása
Se én és senki hű szerettem nincs sehol már, csak itt egyetlen Euridike-pillanatban: hogy ezért életünket adtam, nem kár, hozzám közel hajoltak, megvannak mind a holtak. Megvolt, még van s az egymásután léte a nincs-jelenben rendeződik térbe, ahol elménk halottas háza napjainkat kiterítve vigyázza a mezítelenné sápadt színeket. Kiszáradt, megbámulható lelet a szőlőszem a présben, téglatonnák óvóhely-tűzvész karjaiba fonták, romfalak háltak vele odalenn. Kis szőke lányból van e pergamen: telefirkálhatjuk-e testét, ígérve jövendő szerelmét? – darabka lét a szűnő pillanatban. Nem egyszer halunk meg, de szakadatlan. Sírkamra-kellék: megtestesült álom mintha mintázná mozdulatlanságom. Különös múzeumi tárgy, nem is temették. Képzeletünknél szegényebb az emlék: a lányarc-derengésben megbukott teremtés fénye, és minden, ami tünde mégis, mintha Isten csukott szemhéja alá menekülne.
|
|