Törölt nick
2008.02.15
|
|
0 0
404
|
Czeslaw Milosz
Az angyalokról
Mindenetektől megfosztottak: patyolat ruhátoktól, Szárnyatoktól, még létetektől is. Mégis hiszek bennetek, Égi hírnökök.
Arrafelé, hol visszájára fordul a világ, Hol csillagok s állatok vastag kelméje szövődik, Kószáltok ti, s lesitek: minden öltés a helyén van-e.
Időtök szűkre szabott közöttünk: Egy-egy reggeli órán, ha derült az égbolt, Egy madár százszor is ismételt dalában, Vagy az almaillatban napnyugtakor, Ha a fény varázslatosra festi a gyümölcsöst.
Úgy mondják, valaki csak kiötlött benneteket, Ám ez számomra vajmi kevéssé meggyőző, Hisz az emberek csak magukat szeretik kigondolni.
Hangotok – igen, ez döntő bizonyíték, Hisz ily hangjuk csakis tündöklő lényeknek lehet, Kiknek szárnyuk van (miért is ne lehetne?) És súlytalan lebegnek, cikázó fényekkel övezve.
Álmomban számtalanszor hallottam ezt a hangot, S ami a legfurcsább, érteni véltem A szférák nyelvén súgott kérést vagy parancsot:
tüstént virrad egy újabb nap tedd meg, mi tőled telik
/Zsille Gábor ford./
|
|