Edward Wellen
Apokrif
Tamásról beszélek, a tizenkettők egyikéről, akit hitetlennek neveznek, arról, aki egykoron azt mondotta: Amíg nem látom kezein a szögek verte lyukakat, s míg belé nem dugom ujjamat a szögek verte lyukakba, míg kezemmel nem érintem oldalán a sebet, én nem hiszek. Ez a Tamás egy ízben dél felé tartott, át a Negeven Elathba, honnan is Indiába volt meendő. És a nagy hőségben megpillantott egy oázist, de minthogy nem olthatta szomját kútjának vizéből s nem hűsölhetett pálmáinak koronái alatt, el nem hihette, hogy nem délibáb. Így hát elfordította az útját, s továbbvonszolta magát. S lábának nagyujja megrúgott valamit a homokban. Tamás az Urat szólította, majd letérdelt, hogy elékaparja azt a valamit, s lám, palack volt az és rajta, láss csudát, Salamonnak, minden bölcsek és bölcsők urának pecsétje. És Tamás fölemelte és szemügyre vette a palackot, s az üvegen át csupán gomolygó füstöt látott, amint a palackot a napra emelte. Elmosolyodott, mert nem hitt a dzsinnekben. Tamás már-már elvetette volna a palackot, ám megképzett neki, hogy az üres palackban netán szomjat oltó vizet vihet az útra, ezért letörte a pecsétet, s meglazította a dugót. Mikoron egy dzsinn lövellt ki a palack száján s terjedt igencsak gomba formájú felhővé, s kiszabadultának erejétől a palack is kiröppent Tamás kezéből. S a palack szilánkokra tört egy sziklán. Mikoron is Tamás újfent az Urat szólította. S ekkor meghallotta a dzsinn hangját, mely - akárha a homok dalolna - szólott: Ne legyen benned félelem, mert az Úrnak vagy te fölesküdve s az én parancsolómnak, Salamonnak, s a palack röpte nincs a természet ellenére (később majd megadatik egy bizonyos Izsáknak, hogy fölismerje a mozgás törvényeit, melyek közül ezúttal a harmadik érvényes), s nem vagyok ellenére én sem, csupán nem ismered a törvényeit. Tamás újfent az Urat szólította, s mondta: Nem más ez, mint a téboly hangja, minthogy napszúrást szenvedtem. És szóval felelt néki a dzsinn: Nem úgy, az vagyok én, aminek parancsolom, Salamon alkotott, egy gáz halmazállapotú komputer, melynek hatalmában áll válaszolni három kérdésre. Eloszlatom minden kételyedet bármivel kapcsolatban, ami csak van a nap alatt s a csillagok között. Kérdezz, s felelek. Háromszor kérdezz, s én háromszor megfelelek neked. S Tamás, a kétkedő megkérdezte: Igazán felelni fogsz nekem? És mondta a dzsinn: Igen! S Tamás elmosolyodott, s megkérdezte: Igazán? És felelt a dzsinn: Igen! S Tamás elkomorult, s megkérdezte: De igazán? És mondta a dzsinn: Igen! És eltűnt.
/Gálvölgyi Judit ford./
|