Thor verse az ő Mjölnirjéről ( ez a neve a Nagypolkájának ):
Már egy hete csak a Polákra
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó gumival, kecsesen,
ment fel a hegyre, ment serényen.

Én még bevállallós ember voltam,
berántottam, ívre húztam,
Hagyja a kereket forgásba'.
Engem ne vigyen fel a padkára.

Csak ment kilinccsel előre durván,
nem titok, utcai gumival a murván
s a kavics fényesen susogva,
keringett, szállt a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen kanyar jő-
Kicsi fara csúszik ám szépen,
trapéznak annyi, ahogy a padkát érem.