Törölt nick 2008.01.31 0 0 382 Szergej Jeszenyin Eső és förgeteg hazája Eső és förgeteg hazája, fölötted kóbor csend borong. Mint dagadó cipó, a tájra úgy domborul a sárga hold. Laboda vadpirossa lángol zsírosgöröngyű földeken. Lassúdan ringó felleg-ágon a csillag: érett szilvaszem. Nagy utak messze visznek engem, szembe csap, földem, bánatod. Érzem, feszülnek kék vizedben tavaszi tajtékzó habok. Az ingoványon megforognak, suttognak örvényes ködök. De szót nem értő állatoknak fájdalma ül a táj fölött.