Én inkább úgy fogalmaznék, hogy párszázezer japán élete árán megmentették pár tízezer amerikaiét. És ez szerintem akkor is logikus, ha "függetlenként" azt mondaná az ember, hogy egy ember az egy ember, "bár a bőre barna, vagy fehér". Csakhogy az egyik választópolgár (a rokonairól nem is beszélve), a másik meg nem.
Járulékos haszonként meg odadörgölték a világ orra alá: "Máskor így szívózzatok velünk!" Mellesleg érdekes lenne eljátszani a gondolattal, hogy ha a humanisták által utólag sokszor javasolt nyilvános kísérleti robbantást választják, akkor mi van? Elhiszi-e Japán, vagy a világ, hogy ez tényleg egyetlen bomba volt? Ráadásul szerintem ők sem voltak tuti biztosak abban, hogy működni fog. Ha az Enola Gay lezuhan, vagy ledobja a bombát és az nem robban, akkor senki nem szerez róla tudomást, hogy volt egy nem sikerült akció, és mehet tovább a hagyományos háború. Ha mindez egy nyilvános demonstráció keretében történik, az nagy blama, és még nagyobb baklövés. Akkor mit csinálnak? Felrobbantják a harmadik (és utolsó) bombájukat, és azt mondják a japcsiknak: "Na ugye hogy!"
Ráadásul ha az emberiség nem szembesül egy ekkora tragédiával, akkor vajon tanul-e belőle? Ki törődött a koncentrációs táborokkal, amíg nem látták őket élőben is? Mennyire hiszik el a nyugati szalonkommunisták, hogy milyen egy rendes, igazi kommunizmus, amíg nem éltek alatta? Elhinnék-e a tudósoknak a politikusok, hogy mire képes egyetlen bomba, ha nem látják élőben a pusztulást, és nem beszélnénk róla állandóan?