Törölt nick 2008.01.09 0 0 356 Bihari Sándor Itt téged írnak a betűk Ahol éppen nem vagy, mindig hiányzol onnan. Hívlak, mint a papírra a verset, önmagamban, és öntudatlan is, akár a sejteket a sejtek. Úgy írom, mint csillagot az éjszaka: szeretlek. Ó, ha tovább tudnám azonképp mondani, amit s ahogy elkezdenek újra meg újra tested vonalai! Mint kívülem a csontjaimra szabott egyedüllét, te légy eszméletemre tapadva bévül a hűség, és ha kiállítanak egymagad a Sarkcsillag alá, nem hagyom, hogy kikezdjen veled a halál. Már eltakarna, ahogy zsúfolódik körül a köd, feléd tolong az ősz elnévtelenedő virága, bokra közt. A betűkhöz betűket írsz. Itt téged írnak a betűk. Most ahol jársz, ahol állsz, a Nap idesüt.