Köves István
Kocsma a levegőben
Hólyagos záporral jött meg a hajnal,
mégsem szomorkodtak a helybeliek,
Regéctől Fonyig röppent a hír:
vadat ejtett a professzor úr!
Nagy az öröm, vidul a nép,
hisz megtapad erre, ha telik a kedve,
még talán házat is vesz a nődoktor,
szárnyal a remény, egekig ér,
lesz tereprendezés, bontás, meg irtás,
új padló, kerítés, cserepezés,
van pénze biztos, drága puskákkal
érkezett most is, no meg az autója, Mitsubishi,
Misumisi, suttogja Kappan bárgyú mosollyal
s a stampó rum mögül a jövőt lesi,
ő már egész sor új nyaralót lát, menedzser-portát,
végig a Fő úton tornácos házak, friss faragással,
csillogó eresz is kell az uraknak, meg dupla kereszt,
mert jönnek majd ide mind, csapatostul,
a többi doktor úr, meg a jogászok,
feleségek is, velük gyerekek,
ha van eszük, megvesznek itt mindent,
jó a levegő, tiszta a nép,
Mogyoroskáról meg csak irigykedve
bámulhat erre a sok élhetetlen,
segélyből élő, rongy mocsadék.
Tibi helyesel, Doberdós kontráz.
Albert is számol, elég lesz-e a gép,
emelkedik a kocsma, alul a kor mocska,
homálylik sok álom, párás szemükben leng a siker,
jönnek a vevők, gyorsan eladni,
pénzzé tenni, ki mit szeret
a múltat, a jelent, s az eztán jövőt,
az erdőt, a vadat, a falut, a rétet,
akár a kocsmát is, házőrzőt, asszonyt,
a napfényt, az esőt, amit csak lehet...
Táncol a falu bódult örömében,
csak Regéc vára komorlik a hegy tetején,
árnyékát rosszallón veti a tájra,
romfala félbeszegi a fellegeket.
|
