Törölt nick 2007.12.24 0 0 323 Nagyezsda Nyikityina *** Az őszi égről lógó komor felhő cibálja egy árva fa ágait. Lám, egyetlen még ide-oda lengő, megsodort levél még kapaszkodik. Hideg szél jön majd, gyilkos, irgalmatlan zúzmarát hoz, s majd megdermeszt a fagy. Repülj, ne maradj, ahogy én maradtam, egyszál magadban, egyes egymagad. * Ha magányos fa leszek Ha magányos fa leszek, árnyékomba hívlak, te csak fekszel a gyepen, a lombom elringat. Ha magányos hold leszek, örökre az égen, benézek ablakodon minden áldott éjjel. Ha forrássá változom, néked dudorászok, eloltom, ha rámhajolsz, a te szomjúságod. Többet nem is mondhatok, ma nagyon szeretlek, hogy holnap mit mondok majd, azt holnap kérdezd meg. /Kányádi Sándor ford./