Lorand Gaspar

Éjszakák és havak

                                                      ^{Változatok egy gyerekkori témára}


Hó kavargó neszei az éjszakában
ugyanaz a kisgyerek bámulja hogy táncol
előtte a csend ámulva azon hogy itt lehet -

a hihetetlenség kitörő örömében -

Havazzatok ó havak, havazzatok
bársony talpacskák, töretlen kristályok
havazzatok csendet, gondolatot,
az ajkakon némán kifeslő ragyogást

egy oszthatatlan gondolat
pelyhei, szirmai, pihéi
havazzatok sűrűn a feketeségbe
fehéren lüktető szigeteket -

Havazzátok be, havak, a testemet
havazzátok be gondolataink sötét szárnyait
szellőztessék ki táncaitok ezt az egész tohonya
mozdíthatatlan soha meg nem nevezett világot máig
fakasszatok olyan boldogságot amelyből
mintha örökre száműzött volna a vég -

borítsatok be békével, pillekönnyű csenddel
utat, mezőt, házakat, gyerekjátékokat
ahol sohasem ölelték át a szerelmet -

havazzátok be, gyerekkor gyümölcsösei
a szerelem emlékének sivatagait -
legyetek megannyi fehér éjszaka frissessége
havazzátok be lépteinket az éjszakában -

egy oszthatatlan jelenlét
kövekre és fugákra szállingózó
pelyhei, szirmai, pihéi
piros rózsák a kisgyerek
orcáján aki egymagában
füleli a földön fehérre fehéren
hulló nesztelen lépteket az éjben

^{/Somlyó György ford./}