Törölt nick 2007.12.11 0 0 299 Székely Magda Depresszió Tehetetlenül megalázva ruhástul a vetetlen ágyba begöngyölődve mint a lárva Hiába várva irgalomra a test mind beljebb vonszolódna be a sötétbe jó alomra Napok múlnak nem tudni mennyi magát is túl sok elviselni ne érjen hozzá senki semmi Nyugodna csak nyugodna végre mindenből számkivettetése húzódna hulla-görbedésbe Valami mégis látja hol van valami rátalál az ólban vele mozdul feltámadóban