Törölt nick 2007.12.11 0 0 296 Zelk Zoltán A reggel négyszögében Estére megölöd a verset - egy kedvetlen, rossz mozdulat s leomlik, ami nappal épült. Szavak. Szavak. Falak. Falak. És kövek és vasak zuhognak. És rom, csak rom a fekhelyem - ki önmagát falazza csak be, olyan Kőmíves Kelemen. Aztán a reggel négyszögében a kedves rajz, térded s hasad, mert mindig fölcsúszik a paplan, mert mindig fölkél már a nap. Nehéz vagyok ? Nekem se könnyü, hogy már csak téged lélegezlek, mit adhatok? mit kérjek tőled? próbáld megszokni, hogy szeretlek.