Törölt nick 2007.12.09 0 0 288 Bertolt Brecht Ballada bárki titkairól 1 Tudjuk, mi az ember. Hisz neve is van. Ül a bárban. Az utcán többnyire megy. Láthatjuk az arcát. Halljuk a hangját. Nő mossa az ingét. Nő fésüli meg.       De azért nem kár végezni vele,       Ha percre sem volt több az egész,       Csupán gaztettei tettese és       Hozzá jótettei tettese. 2 Meg a sebhely a mellén, ó ismerik azt is, S a nyakán a marás hol látható: Harapója kivallja neked, s a sebesnek Így szól: nesze ember, sebre a só:       De besózni sem kár, hogyha bőr,       Hadd várja a trágyadomb-tető,       Mielőtt megmondaná, ki ő.       Ha csöndet kér, némítsad el őt! 3 De rejt valamit szive: ezt a barátja, S még ellensége se sejtheti meg, S angyala s ő maga sem, s ha siratnád, Nem azért ontod majd könnyeidet.       S emlékestül végezz vele,       Hiszen becsapott tökéletesen:       Sosem az volt, mit hittél, sosem       Csak tetteinek volt tettese. 4 Kenyerét aki földes, gyermeki kézzel A fogához tolja, megőrli s nevet: Sápadt a sok állat, ha rája vetődtek E sajátos burkú cápa-szemek.       De nevess vele és jó, hogyha segitesz l       Hagyd élni, amíg még tart a hecc.       Ah, ő nem jó, nyugodt lehetsz,       De nem tudod, veled mi lesz. 5 Ki a mocskossárga vizekbe hajítod, Ki az éjszinü sárba dugod, ne feledd: A halakhoz több tempózik a zsákban, S több rothad a földben, mint hiheted,       No de nem kár őt elásni se!       Hisz a fűből, mit még észre se vett,       Míg rátiport, bika már nem evett.       S nem a tettért él a tettese. /Eörsi István ford./