Dekadencia ellen....


Roger Manderscheid

Family

apa hátán cipeli a hazát
anyát bebörtönözték a zsíros sajtlikakba
nagyapa húsz perc kitérő bekalkulálva
a gyerekek csak akkor ugatnak ha idegen lép a lakásba
nagymama haldoklik már vagy tíz éve
a kutyát eltartja a társadalombiztosítás
az evés-ivás meg összetartja a családot
persze lehet csak a félelem hogy ki-ki egyedül marad a
fekete kenyerével
oly meghitt együttlét akár egy fotón
olykor egy szem krumpli hirtelen végigreped
anya ilyenkor megtántorodik a fazék mély verme fölött
apa káromkodva elsüti a hazát
aztán a munkahelyi légkör
még később egész kötegnyi lottószelvény kezd
elpuhulni nem ilyen életet
álmodott magának egykor
valahol a tévévilágban elsül egy puska
a zöld növények zajosan öregszenek
a kutya hazatér az iskolából
ha az aranyhal macska volna énekelne is
a szerelmi álmok átalakultak családi házzá
a szardíniákat minden reggel kieresztik dobozukból
száradni aggatják őket a kötélre
MÁLNALÉ kiált fel nagymama
a kis képernyőn elszabadul a pokol
CSÖND mondja apa
a gyerekek ugatnak pedig nem is lépett idegen a lakásba
ANGÓRAGYAPJÚ kiált fel anya
hallani amint zümmög a frizsider
kitör a házi békesség
egy légy a plafonról lehull s épp a limonádéba pottyan
a kutya mond valamit
CSÖND ismétli meg apa
HAGGYAD mondja anya
a lányzó végtelen sálat köt barátjának
RÖFF mondja a gyerek
PUFF mondja apa
NA EZT MEGÉRDEMELTED mondja anya HAGYD
MÁR ABBA AZ UGATÁST
a kutya is elpityeredik
anya sem ilyen életet álmodott magának egykor
pocakja van már
apának is van kettő
egyszerűen már túl nagy a baj
a karácsony a tévé mögött hever
NAPNYUGTA ez egy műsor neve
van aki nevet a többi elborzad
aztán elborzadnak a nevetők is
az egész családból kirobban a nevetés
az akvárium a szoba közepén mentőcsónak
a halak szótlanul kerülgetik egymást

^{/Lackfi János ford./}