Törölt nick 2007.12.05 0 0 261 Luminita Mihai Cioaba CIGÁNYÁTOK Ha emlékem már nem őrzöd, Bújjon beléd ötven ördög. Ha szerelmem kútba veted, Halál hozza haza tested. S ha már többé nem szeretnél, Pap gajdoljon gaz fejednél. Mikor szemed más nőt éltet, Apád mondjon misét érted. Forró csókom ha elhagyod, mosson anyád, hideg halott. Lombként hulljon huncut hajad, zsebben hordjad fénylő fogad, S verjen zápor, hídfőre juss, szégyentelen kába koldus. Vár holdfényben ölem, ringó s nem ereszt egy redves ringyó Pokol tüzén talpad égjen, szerettelek nyárban télben. Ha úgy hozza el az este S gitár csúszik a kezedbe, Csalfa szemed hályog húzza, Sárgulj mint a törökbúza. Mikor köhögsz, véred okádd, tépett tüdőd kérje kutyád Ha más nővel bújnál ágyba, Vásáron vagy buja bálba', Szíved szúrja ki a kebled, S utad haza meg ne leljed. Hulljon porba kezed, lábad, Szerelemhez ne lelj ágyat, Kaszás jöjjön érted tüstént, Drága pénzen szerezz tömjént. Emberséged sutba vágod, Égen-földön ne láss álmot; Élőt fedjen a sírhantod, Csak én tudjam gyógyitalod. De mind várlak drága beste, Teliholddal jönnél este, Ölelnélek eszem vesztve, Halljam hogy nyerít a lovad, Furulyádból mily dal fakad S két kezemtől ingem szakad, Csókolgatod számat, mellem, Eloltod a tűzvészt bennem; Akkor én percet se várok S elszáll tőled nehéz átok. Elfut messze mint a patak, Hol pihennek, dicső hadak, Sivatagba, föld mélyébe, ösvényt őrlő szélverésbe... De ha betoppannál mostan... Ahogy látlak, étlen-szomjan: Délcegen és új gunyában A szebeni éjszakában. Szemedtől lángol a tapló... Hozna már el ez a kagyló!