Törölt nick
2007.12.01
|
|
0 0
248
|
Wislawa Szymborska
Néhány szó a lélekről
Van lelkünk, van. Ám egyikünknek sincs folyton-folyvást és mindig.
Nap nap után, esztendő esztendőre is eltelhet nélküle.
Olykor csak a gyermekkor félelmeiben, rajongásában telepszik meg egy időre. Olykor csak a felismerésben, hogy megöregedtünk.
Csak elvétve segédkezik olyan keserves tennivalóknál, mint bútorokat tologatni, bőröndöket cipelni vagy órákig gyalogolni egy szűk cipőben.
Űrlapok kitöltésekor vagy húsdarálás idején rendszerint szabadnapos.
Ezer beszélgetésünkből egyben ha részt vesz, és még ez sem törvényszerű, hiszen többre tartja a csendet.
Ha testünk szaggatni kezd és kínozni, lopva távozik a szolgálatból.
Válogatós fajta: nem szívesen lát minket tömegben, a fölényért vívott harcunktól és zavaros ügyeinktől a hideg kirázza.
Az öröm s a bánat előtte nem két külön érzés. Csupán ha egybekapcsolódnak, lesz jelenvalóvá számunkra.
Bátran számíthatunk rá, ha végképp elbizonytalanodtunk, és mindent tudni akarunk.
Az anyagi világ tárgyai közül az ingaóra a kedvence és a tükör, mely akkor is szorgoskodik, ha senki felé nem pillant.
Honnan toppan elő s faképnél mikor hagy ismét, nem árulja el – ám hogy megkérdezzük, feltétlen elvárja.
Úgy fest tehát, hogy egyfelől szükségünk van rá, de valami okból neki is szüksége lehet ránk.
|
|