Jorgosz Szeferisz

A fény

Ahogy telnek az évek
sokasodnak a bírák, kik halálra ítélnek
ahogy telnek az évek s te mind fukarabbul bánsz a szóval
más szemmel nézed a napot
tudod, hogy azok, kik megmaradtak, kinevették
a hűs önkívületét, a könnyű táncot
amely a csupaszságba torkoll.
Ahogy a néptelen országútra érve, éjjel
hirtelen felfénylett előtted egy állat szeme
és már el is tűnt, így veszed észre tulajdon szemed is;
a napot nézed, s máris beleveszel a sötétbe
a dór khitón
mely ujjaid érintésétől hullámot vetett, akár a hegyek,
márványszobor a fényben, de a feje sötétben.
És azok, akik elhagyták a tornacsarnokot, hogy íjat ragadjanak
célra lelve a maratoni úton -
látta ő is, hogy a versenypálya bukdácsol a vérben
és hogy üresedik a világ, akár a hold
és elhervadnak a diadalmas kertek -
te látod őket a napban, a nap mögött.

És a gyerekek, amint rnélyfejeseket ugráltak a vitorlarudakról
pörögnek, akár orsók, mindegyre fonva
testek, alámerülve meztelenül a fekete fényben
egy ércpénzzel a foguk közt, mindegyre úsznak
miközben a nap aranytűkkel összeöltöget
vitorlákat és hordalékfát és nyílttenger-színeket
mindegyre lebegnek alá, ferdén
a mélység kavicsai felé
fehér halotti urnák.
Angyali és fekete, fény,
hullámok nevetése a nyílttenger országútjain
könnyes nevetés
terád tekint az öreg esedezve
ő ki elindul, hogy átlépje a láthatatlan küszöböket
melyek vérében tükröződnek
ahonnan támadt Eteoklész és Polüneikész.
Angyali és fekete, nappal,
sós íze a nőnek, aki megmérgezi a rabot,
kibukkan a habokból, friss gally, cseppekkel ékes.
Énekelj, kis Antigoné, énekelj, énekelj . . .
én nem az elmúltakról szólok tenéked
a szeretetről beszélek;
díszítsd hajad a nap tüskéivel
sötétleány;
lenyugodott a Skorpió szíve
A zsarnok megfutamodott az ember bensejéből
és a tenger valamennyi lánya: tündérek, Néreidák
futkároznak a haboktól született ragyogásban:
aki soha nem szeretett, szeretni fog
a fényben;
                te meg
egy nagy házban,sok-sok ablaka tárva-nyitva
szobáról szobára rohangálsz, nem tudod,
                          melyikből nézz ki először
mert el fognak távozni a fenyők és a tükröződő hegyek
                                                  és a madarak csivogása
        megüresedik a tenger, bezúzott üveg az északi és a déli szélben
megüresednek szemeid a nappali fénytől
amint abbahagyják hirtelen s egyszerre mind a tücskök.

^{/Papp Árpád ford./}