Törölt nick 2007.11.30 0 0 242 Nagy Gáspár Eljött hát hóval, fényjelekkel Eljött hát félelmes világvégi fényjelekkel eljött a hó éjfekete szemű hónál fehérebb arcú asszonyt küldött maga előtt és eljött a vágy tavaszi hó ízére remegő húsára titkolva mégis remegtünk sírtunk forgolódtunk részegedtünk hogy a jelentés tébolyát tovaűzzük de nem lehetett mert szemében ott a sötétséget hordó hatalmas fény: őrülten szelíd asszonyi nézés roskadoztunk a fénytől - künn a fenyők hótól recsegtek törtek - roskadoztunk és féltünk a magunkban dörömbölő tétova gyilkostól (egy festő valószínűtlen fényeire is gondolok az emberpár alvónak tetsző arc-ikre átfénylik amikor elemzem a történet nélküli csodát) azt álmodom egy gyertyával botorkálok valami kastély örök sötétségre ítélt labirintusában és szólítgatom hangtalanul hóval kopogtatom halántékomat mintha szobáját leltem volna fel gonoszul elárulva hogy tudom: ott van az ajtó mögött