Törölt nick Creative Commons License 2007.11.18 0 0 226
Peter Marshall

NINCS HELYED A TEMETŐBEN
/részlet/

.............


-Tony bácsi, voltál te úgy valaha, hogy akartál valamit, de nem tudtad, hogy mit?
-Előfordult. Amikor elég, hogy az ember egyszerűen akar valamit.
-lgen. Valami mást. - Ujjai izgatottan szétszaladtak. - Kell,hogy legyen valami más is,mint. . . ez. - Lehet, hogy a szobára gondolt, lehet, hogy a városra, talán mind a kettőre.
-Utazás ez - mondta az öregember -, kétféle utazás. Az egyiket feltérképezik a számodra a születésed előtt, a másikat magad fedezed fel magadnak. A legtöbb ember az elsőt választja.
-Én a másodikat fogom. ..
-Akkor bolond vagy. . .
-Te is ezt csináltad - mondta Joseph sértődötten. - A magad útját jártad.
-Az nem is kérdéses, hogy én bolond vagyok. Kérdezd meg a várost.
-Mi van ott? Az utazás végén? Mi a végcél?
-Nem tudom. Csak az állomásokat ismerem útközben, azokat se mind. Tudás. Szeretet. Egyik se tesz majd neked jót. Mind a kettő fájdalmat okoz.
-Ugyan, hagyd már abba-förmedt rá Joseph. - Hogy okozhatnának fájdalmat? Tudás. Szeretet. Ezeket akarom. Hogyan okozhatnának ezek fájdalmat? - mondta tizenhat évének bizonyosságával, és nevetett.
-Nézz rám, fiam - mondta Tony bácsi. - Nézd meg magadat ötven-hatvan év múlva. Ezt akarod? Ezt? - Arca kezdett összegyűrődni, mint a fokozatosan átnedvesedő papír.

********

-Kell lennie valaminek - mondta Joseph gyámoltalanul.
-Tudás- mondta az öregember. -A magányosság szinonimája. És egy ilyen úton tudást fogsz gyűjteni.
- Az rossz?
- Nem elég. És nehéz. És mindaz a tudás, amit egy tanulással, kutatással, megértéssel töltött életen át összegyűjtesz, csak egy kicsi része, csak parányi töredéke annak, amire szükséged volna,hogy igazán biztonságban legyél. Erre csak akkor jövünk rá,amikor már meg kell halni. Vagy amikor megöregszünk. Jobb nem is törődni vele. Jobb nem rájönni. hogy hamisak az istenek.Inkább egy hamis isten, mint a semmi.
- Én tudni akarok! - csapott le Joseph tenyere az asztalra.
- És szeretni akarok. - Ujjai ökölbe szorultak az asztal fáján.
- Annyi tudást és annyi szeretetet akarok, hogy biztonságban legyek, és ne kelljen hamis istenekben hinnem.
- Ne szeress senkit, Joe. - A gyűrött arc összeomlott, papírbőrén könnyek szivárogtak át. Az öregember belesírt a teájába..
- Ha szeretsz, védtelen vagy. Ha szeretsz, fölfekszel az áldozati oltárra, meztelenül, kiterítve, megkötözve, betömött szájjal, nem vagy önmagad, és egy vékony szálon ott lóg fölötted a kés. Ez a szál: a szeretet. . .
- Te szerettél! - üvöltötte a fiú. - Szerettél. . .
- Igen, igen, igen! - A harag úgy sütött át a könnyeken,mint a nap. - Szerettem, hogy a fene egyen meg, a fene egyen meg...
- Megőrültél, öreg. .
- Csak menj az utadra, ott egyen meg a fene. - Tony bácsi beletörölte csöpögő arcát fekete kabátujjába. - Menj csak. Nem tudok rajtad segíteni. És te se tudsz majd senkin segíteni.Az ember csak állni tud, és nézni, tehetetlenül. Ez minden, több senkitől sem telik. Nincs kapcsolat, a tapasztalatokat nem lehet átadni.
- Még szeretettel se? - gúnyolódott Joseph.
- Eriggy és keresd meg. - Tony bácsi dühösen, hangosan szürcsölte a teáját, mintha meg akarná büntetni, amiért kihült.
- A káoszban keress egy kezet, amelyet elérhetsz és megérinthetsz és megfoghatsz, keress öt ujjat, amelyben megbízhatsz és akkor egy pillanatra - de nem tovább, csak egy pillanatra -, egy pillanatra rend lesz a káoszban, nyugalom, lesz központja: két összefonódott kéz, aztán a kezek széthullanak, többé nem találják egymást, és visszatér a káosz, és rossz lesz, mint volt. Megérinteni egy kezet a káoszban, ez a szerelem. Ha ezt megteszed, ha csak egy pillanatra is, beléptél az isten birodalmába. És ki a fene tudja, hogy az hol van? - Szája felnyílt, akárha nevetett volna, sebes ínyében nagy fekete lyukak tátongtak. - Menj csak, feküdj fel az oltárkőre. Feküdj fel, és figyeld a kést, meg a vékony szálat, ahogy foszladozik. Erre születtél.
Joseph felállt.
- Az én nevem Joseph. - Az ajtóhoz ment, és kinyitotta.
Az éjszaka beözönlött a szobába. - Öreg vagy, Tony bácsi - mondta. - Nem tehetsz róla. - Becsukta maga mögött az ajtót, és lassan hazament.