Törölt nick
2007.11.13
|
|
0 0
212
|
Rakovszky Zsuzsa
A HETEDIK ÉV
Ez a zilált, zavaros szemű nő ugyanaz lenne tényleg mint az, aki a képen nevető arcával az enyémhez simul? Mi teszi ezt? Csak az idő? Én már semmit sem értek.
Én megmondtam neki: „Nem érdekel, anyádék hogyan éltek. Hogy mi hogy élünk, azt mi döntjük el!” Mindennel egyetértett. Most napokig némán járkál le-fel, mint egy sebzett kísértet.
Mintha egy ádáz idegen erő, valami ismeretlen holtak lelke rikoltozna elő a szánkon – nem mi ketten… Sótlan a leves, mondom, mire ő: hogy én sosem szerettem.
Most mondd: ha már csak egymást öli két ember, nem jobb, ha válik, mint valami vétlen bűn örökét hurcolni mindhalálig, mikor a végső perc mécseseként egy gyűlölt arc világlik?
Csak érteném, csak tudnám legalább, hogy kezdődött, mi hozta létre – a társadalom? a család? Isten? hogy megpofoztak négyévesen? – ezt a fekete lánc- reakciót, a rosszat…
Olyan mindegy ugyan. A lavinát elindíthatja bármi: görögjön életek sorain át… Hogy képzeltem: talán mi…? Csúszik velünk is lejjebb a világ – ki bír útjába állni?
|
|