Csorba Győző

VISSZASZÁMLÁLÁS
^(részlet)


79. III. 18.

Ritkulnak, mert rövidül az idő,
az ismétlődések reményei:
a sajgás például szívem körül,
ha késve jön meg, a pajtáskodó
tréfák, a jó-szót-váró bánatok,
a... s így hát egyre inkább hajlamos
vagyok, hogy búcsúzkodjam, s részletes
leltárral voltjaim közé tegyem
vele-egy dolgaim.
                          De nem tudom
fölfogni még és mégsem igazán,
mi is folyik, hogy egyszer széttörik
lábam alatt az út s arcom előtt
az idő, széttörik egyáltalán
a valahai rend, s többé soha
össze nem áll, mert váza kiszakad...

79. III. 30.

Csak megszokás... Ha mással így...
Igen de az is megszokás,
hogy magamtól ha.., vagyis a
halálom sem lesz majd nagyobb

79. IV. 8.

Fülem körül sípolni kezd a levegő:
én felülről le lentről meg föl a világ
előbb a fejeket látom aztán a lábakat
fejek lábak fejek lábak fej-láb-ek-ak
megállás nincs lehet hogy túl a földön is
a föld színén túl befelé a földszinig
a másikig s tovább a másfelé-ürig
lehet az is
               De voltaképp az óriás
hangfény után mit robbant két ellenkező
irányú mozgás egymás mellett elfutó
egészen mindegy hogy mi lesz a folytatás
nagyon sokáig még vak és süket leszek

79. V. 9.

Az egyetlen az egyetlenegy
élet mért csonkul ennyire meg?

Lássam magam csak a fajfenntartás
szolgájának? így lesz megnyugvás?

s ha fölcseperedett az utód
tegye aztán a neki-jót?

s nekem coki legyen bele-
avatkoznom többé ügyeibe?

De akkor a saját szemem-
mel mért néz rám oly melegen?

mért leplezem le egyre-másra
hogy engem idéz a mozdulása?

hogy asztrál-testként közvetlenül
ott lebegek a bőre körül?

s ha őt megsebzik nekem is fáj
s ha engem akkor neki is fáj ?

mért kellett össze-vissza kötődnünk
ha majd el kell szigetelődnünk? -

Közhelyek közhelyek kopott
okoskodás por-gondolatok

számomra most leleményes
rabvallatók terror-legények

akik az anatómiát
akik a pszichológiát

gyakorlatukból ismerik
s jól tudják hogy mikor melyik

kínzásmód látszik sikeresnek
tenni a homo sapienset

gyámoltalan ronccsá amely
már mindent helyesel...

79. VI. 10.

Hát megtörtént... meg...pár órája... ma...
hogy is volt? ... lássuk! ... kezdené a toll ...
de csak az Arany János-i szavak:
„Nagyon fáj! nem megy!"