Törölt nick 2007.11.03 0 0 166 Takács Zsuzsa Az érem másik oldala A hangyabolyra telepedett szerelmespár kimondhatatlan kínjait kiállni, ágyrugók szabályos kattogását a csúcson, vallomás közben gyomorkorgást, és eltéveszteni a megszólított nevét az egymásra találás felejthetetlen pillanatában. Öngyilkosság tervezgetése közben tavaszi mélabú helyett a nyitott ablakon beáradó gránátoskocka szagban pácolódni. Tűrni a náthájával küszködő pap szaggatott imáját holttestünk felett. Az időváltozás miatt ébren töltött éjjelt követő napon elaludni életfogytiglani ítélünk kihirdetése közben. Saját szobánk helyett egy szállodában a tükre előtt meztelenül borotválkozó kéjgyilkos szobájába nyitni. Berekedni az utolsó szó jogán. Önmagunkkal találkozni a lépcsőházban (ő fölfelé megy, én hullok lefele). Felindultságunkban a kenyérszeletelővel férfiasságunkat szeletelni fel. Önajtónkon kopogni engedélyre várva. Szájunkban spenóttal az újházasok selyemkanapéján görcsösen fuldokolni egy-egy szakállas tréfán. Pelenkacserélés közben óarany karamellpudingot kanalazni. Kezet rázni a tanítvánnyal, aki a halott mester aranyfogával házal. Megvilágosodni homályos körülmények között. Egy nyitott szekrényajtó előtt, félig öltözötten megállni örökre; egy kád vízben megülni, amíg a csapra jégcsapok telepednek puszta halmozási vágyból.                                   S ha nem, hát nem! Akkor eljön az a nap: a nyitott ablakon a gránátoskocka szag, megjön a beretvás gyilkos, hogy levagdossa a bőrünkre nőtt jeget. És tavasz lesz! tavasz!