Törölt nick
2007.10.25
|
|
0 0
157
|
A tekintetedben mintha A bizonytalanság árnya Suhant volna át De határozott volt a szád Szinte kiáltotta, hogy: “VÉGE! Menj már!”
Aztán néztük még Egy darabig egymást De már csak úgy álltunk ott, Mint két idegen És közben hullott ránk az eső Csendesen, hidegen
Szomorúságomat Az esőcseppek közé rejtettem Aztán elszaladtál És én nem futhattam utánad
|
|