Nyúl? He-he! Az is egy extrém sportoló! :-)
A Studenka-típusismereti utak emlékezetesek maradnak a nyulak miatt (is). 60-nal döcögünk, jön a nyúl, beelőz (!), szinte átugrik a vágány túloldalára, még mindig előttünk szalad, visszaugrik, és a következő bokor után beveti magát a kukoricásba.
Néha még a Szili mellett is képesek rövid távon futni nagyobb sebességgel, de a 80-100km/h már sok nekik.

Kutya? No, igen. Inkább lefekszik, vagy szembefordul, de tényleg ritkán van olyan, hogy elmenekül. A macskák inkább a susnyásban vadásznak, ők legfeljebb csak keresztezik a pályát. Az őzek tényleg annyira bambák, hogy tudomást sem vesznek a közeledő veszélyről. Valóban az emberekre emlékeztetnek, jó a hasonlat! Mintha ők is úgy vélekednének, mint az emberek többsége: "Én még átérek!". Aztán vagy sikerül neki, vagy lehet kérni a segélyt, mert csodálatosan összetöri a gép elejét.

A fácán még egy érdekes szerzet! Már régen eltünt a holttérben, amikor kiugrik. Nem repül el, mert az nagyobb munkavégzéssel jár, csak ugrik, akkor is csak annyit, hogy éppen ne találja el valami. Persze, nekik sem jön össze mindig. Bár, fácánt eddig legtöbbször röptében sikerült koppantani, amikor azt hitte a lökött madár, hogy még átrepül a gép előtt. Egy ablaktörlőcsere írható eddig a számlájukra. :-)