Ha már balatoni vonal, ha már madarak. Már jól ment minden de még felügyelet alatt
rohangáltam. Tél vége volt és Lepsény után páros vonattal mentünk. Láttam a fácán kartást és hallottam a csattanást. Siófokon odajött a forgalmista és felnyújtotta a zsákmányt. Elmondása szerint a csavarkapocs tetején landolt. Csak a feje zúzódott össze a többi rendben volt. Egy vadász nagyobb kárt tett volna a madárban ha lelövi mint ahogy elütöttem én. Azóta volt nyúl, vaddisznó, egy őz is, de humanoid eddig szerencse nem, kopp.... kopp....

De már tucatszor csak másodperceken v. métereken múlott.