Szerintem Zürichben van egy tök kopár csarnok, a szélén cukrászda, emlékbolt, mittudomén, a közepén eltévedt galambok keresik a kijáratot, az élet meg odalent van a többszintes aluljáróban, ahol van szatócsbolt (szupermarkec), többféle kajálda, ilyen bolt, amolyan. Szóval a élet nem a csarnok miatt van, a csarnok nagy légterével semmit nem tudtak kezdeni, az csak ott van. Számomra az egy mementó, hogy "akartunk vele valamit csinálni, csak nem jutott eszünkbe semmi" :(

Igaz, a kedvenc pályaudvaraim átmenők, például a kölni. Hatalmas élet, meg minden. A bécsi Südbahnhof hatalmas üres csarnokait szintén nem bírom, de ott legalább mozgójárda/lépcső visz fel a két perontérhez. A luzerni és Frankfurt am Main-i fejpályaudvarok viszont tetszenek. Semmi különös, csak egy pályaudvar, de nem is kell másnak lennie.

Bár tudom, én közlekedésmániásként közelítem meg ezt, de nem kellene a közlekedési szolgáltatást még messzebb vinni az emberektől. A hipermarketekben is hülyeség lenne, ha az eladótérben szoborkiállítást rendeznének, a tulajdonképpeni pultok meg hátrakerülnének a raktárba. Ez is, az is csak szolgáltatás. Viszont az nem hátrány, ha a vasúti szolgáltatástban némi építészeti szépséget is láthatunk, nem csak vasbetont és fém perontetőket.