Nagy az öröm, kikelt a pókfamília!

Minthogy sehogy sem sikerült volna komoly "véráldozat" nélkül kirakni őket, ezért maradhattak a szobában, egész eddig. (Valójában ez tegnap este volt.)

Minthogy már önálló életre képesnek tűntek, nem maradhattak továb. Szegény anyapókot addig-addig piszáltam, míg szép lassan odébbmászott annyira, hogy egy üvegbe belepöccinthessem. Ott még lefotóztam a hasát, majd kiraktam a gangra a növények közé.

Ezután a kicsik közül is számosat besepertem az üvegbe, és kitessékeltem őket az éjszakába. Mondanom sem kell, az összeset nem sikerült. Jelenleg egy épp itt flangál a monitoron, 10 méterre szülősarkától. :)

Az én pókos történetem egyelőre itt véget ér, majd ha a kicsik megnőnek, talán folytatódik :)