Találkoztam már olyan Wodehouse regénnyel, amelyikről végig azt gondoltam, hogy a húszas években játszódik. Korabeli ruhákban láttam a szereplőket (lelki szemeimmel) és megfelelő szoba belsőket képzeltem el. Egyszer csak Hruscsov nevét olvasom és a hidegháborút emlegetik. Mindez csak egy pillanat a könyvben, aztán megint visszatér az egész abba az utánozhatatlan "megáll az idő" hangulatba, ami szerintem - persze sok más erényük mellett - ezeket a regényeket olyan kívánatossá teszi a mai olvasó számára (is).