Az, hogy a könyvben hányban keletkezett, nem annyira érdekes, sokkal inkább, hogy a mű milyen korban játszódik, milyen nyelvezetet használ. Ez Wodehouse-nál hangsúlyosan igaz, hiszen az első könyve a8 1900-as évek elején jelent meg, és hetven valahányban, igen hosszú élete vége felé is írt még. Na most elég vicces lenne, ha pl. a különböző időszakokban keletkezett Jeeves történetekben mindig az adott éra szójárását alkalmaznám.

A dolog nyitja egyébként megtalálni az egyensúlyt: olyan szleng kifejezéseket találni, amik az olvasó fülének nem lógnak ki a könyv korából, környezetéből, viszont nem is hat avittasnak, porosnak, nevetségesnek. Ez pedig nem mindig sikerül.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy a Wodehouse-féle fiatalurak (Bertie, Psmith, Pongo) nem igazán azt az arisztokrata típust testesítik meg, mint amit mondjuk egy magyar történelmifilmben látunk (lásd Várkonyi Zoltán munkásságát). Ezek a szereplők pontosan attól mulatságosak, hogy úgy feszengenek a társaságban és a társadalmi pozíciójukban, mint egy szűk öltönyben.